Fiatal f�rfi l�pkedett a csendes tiszt�son. Nem sietett: nem v�rta azt, aminek tudta, hogy be kell k�vetkeznie. Az augusztusi d�lut�nok egyik legmelegebbike volt, h�t�gra s�t�tt a nap, a f�rfi homlok�n verejt�kcseppek gy�ngy�ztek. Az ifj� szik�r termetû volt, kora ellen�re is rendezetlen�l sz�t�ll� fekete f�rtjei fiataloss� tett�k gondterhelt arc�t. Levette a szem�veget, m�g let�r�lte a ver�t�ket, majd visszatette ezt a l�t�s�hoz l�tfontoss�g� eszk�zt.
Egyre k�zeledett az erdõ sz�l�hez, b�rmennyire is pr�b�lta h�zni az idõt. �jra bek�t�tte kopott sportcipõje fûzõj�t, megn�zte az �r�j�t, k�r�lszeml�lte a t�jat, de nem tudott szembesz�llni saj�t lelkiismeret�vel. Tudta, hogy a t�bbiek sz�m�tanak r�, rajta �ll minden. Ebben a pillanatban nagyon �r�lt volna, ha valaki m�s levenn� az õ v�ll�r�l a terhet, vagy legal�bb osztozhatna vele. Ha Ron most itt lenne…
Nem. Kiverte a fej�bõl bar�tja eltûn�s�nek szomor� �s egyszerre d�h�tõ gondolat�t. Tiszta fejjel kell v�grehajtani a k�ldet�st, hogy minden figyelm�t a feladatra �sszpontos�thassa. Dumbledore kacif�ntos terv�nek nem �rtette krist�lytiszt�n minden r�szlet�t, de megfogadta, hogy minden tõle telhetõt megtesz az �gy �rdek�ben. Teljes m�rt�kben megb�zott volt igazgat�j�ban, �s ha az �reg var�zsl� bel� helyezte minden bizalm�t, akkor neki is �gy kell tennie. Csak vessenek m�r v�get ennek az eg�sznek…
Be�rt az erdõben. Talpa alatt hangosan recsegtek a fa�gak, de nem t�rõd�tt vele, hogy hangzavart csap. Nem kell f�lnie semmitõl; arr�l a t�bbiek gondoskodnak, hogy ne zavarj�k meg. Az igazi ramazuri csak �r�kkal k�sõbb fog elkezdõdni, addig csak az �v� a terep.
C�ltalanul haladt elõre a f�k k�z�tt. Ez volt a terve elsõ hom�lyos r�szlete: nem tudta, hogy mit kell keresnie. Valami �tj�r�t, amely val�sz�nûleg nem egy k�z�ns�ges kapu form�j�t �lti fel, hogy az ember k�nnyen megtal�lja. M�r az elsõ megbesz�l�skor fell�ptek agg�lyai ezzel a ponttal kapcsolatban, de akkor Dumbledore azt mondta, emiatt kell a legkev�sb� izgatnia mag�t, mert biztosan meg fogja tal�lni. Nos negyed�rai eredm�nytelen b�kl�sz�s ut�n kezdett elbizonytalanodni. B�rmerre tekintete p�r m�tern�l tov�bb nem l�tott a sûrûn ki�ll� fat�rzsektõl. „Tal�n valami k�zbej�tt �s m�gsem siker�lt kapcsolatot l�tes�teni a m�sik dimenzi�val…” gondolta agg�dva „Pedig Dumbledore a tervnek e r�sz�ben semmilyen lehets�ges hib�t nem tudott elk�pzelni… Akkor meg hol a fen�ben van?!”
Ekkor hirtelen megpillantott k�t egym�s fel� dõlõ f�t, melynek felsõ �gai dombor�an meghajlottak �s ezzel kicsit kapu hat�s�t keltett�k. Harry �rezte, hogy ez lesz az, amit keresett, m�gis �vatosan k�zel�tette meg õket. V�g�l r�j�tt, nevets�ges ilyesmivel elpazarolnia az idõt, ez�rt gyors l�ptekkel a fa elõtt termett.
- Szeretlek Hermione – suttogta a n�ptelen erdõnek. Nem volt benne sz�zsz�zal�kig biztos, hogy sikeresen vissza�rhet a k�ldet�sbõl, minden rem�ny�t ebbe az utols� mondatba foglalta �s �tl�pett a fa�gak �ltal alkotott bolt�v alatt.

***

Hermione idegesen j�rk�lt fel �s al� a kis h�z elõter�ben. Sz�v�t mardosta az aggodalom, �s d�h�sen toporz�kolt tehetetlens�g�ben. Semmit nem tudott arr�l, hogy hol j�rhat Harry, �s mit csin�lhat. Azt sem tudjt, hogy l�tj�k-e m�g valaha egym�st. A f�rfi az elm�lt napokban �gy n�zett r�, mintha b�rmelyik percben elj�hetne a vil�gv�ge, �s elszak�thatn�k õket egym�st�l. F�ltette Harry-t, aki az elõzõ napokban egyre nyugtalanabb� v�lt, �s olyan volt, mintha nem is j�rna m�r k�z�tt�k. M�shol j�rtak a gondolatai… �s Hermione nem tudhatta hol, hisz õt nem avatt�k be semmibe. Ha erre gondolt, csak m�g inger�ltebb� v�lt.
- Mit csin�lsz ’Mione? – k�rdezte a bel�põ v�r�s haj� l�ny megl�tva a nõ tev�kenys�g�t. – A gy�gy�t�k megmondt�k, hogy ne idegeskedj annyit, mert az nem tesz j�t a magzatnak! – mondta �s odasietett hossz� barna haj� bar�tnõj�hez, de az elutas�totta a seg�ts�get �s egyed�l elv�nszorgott az elõszob�ba, ahol le�lt a kanap�ra. Ginny mell� telepedett.
- Nyugodtabb lenn�k, ha tudn�m, val�j�ban hol j�r, �s mit csin�l – morogta Hermione bossz�san, �s elkezdett az asztalra ledobott �js�gok k�z�tt keresni valami olvasnival�t, de a terhess�g elõzõ 7 h�napj�ban kik�sz�lt dereka nem engedett meg neki sok hajolgat�st.
- Szeretn�l valamit? – k�rdezte �gyk�d�s�t l�tva a n�la egy �vvel fiatalabb l�ny k�zs�gesen.
- Egy kis inform�ci�t szeretn�k! Elv�gre a võleg�nyemrõl, a szerelmemrõl, a leendõ gyermekem apj�r�l van sz�! Lehet, hogy �ppen �letvesz�lyben van, nekem meg m�g mindig nem hajland� senki sem semmit el�rulni! – v�laszolta mag�b�l kikelve a l�ny, �s haragj�ban a sz�fa karf�j�ra csapott egyet.
- K�rlek ’Mione, csillapodj, �nmagad em�szt�s�vel nem oldasz meg semmit! – csit�totta az �ldott �llapota �ta morcosabb term�szetû l�nyt. – P�r �ra m�lva visszat�r, �s folytathatj�tok a vit�t a gyerek nev�t illetõen. – vigasztalta Ginny mosolyogva, amikor bel�lrõl õt is majd meg õrj�tette a tan�cstalans�g.
- Rem�lem, igazad van – suttogta Hermione, majd hagyta, hogy bar�tnõje �tkarolja, mikor �rezte az elsõ k�nnycseppeket v�gigfolyni az arc�n…

�rj kritik�t