Harry n�gyk�zl�bra esett a f�ld�n �s felszisszent a f�jdalomt�l, mikor beletenyerelt egy, a f�ld�n fekvõ �gdarab ki�ll� r�sz�be. Kisebb sz�d�l�s ut�n �jra talpra �llt, gyorsan let�pett egy darabot a vil�gosz�ld ingj�bõl �s nem �ppen steril m�don, de bek�t�tte a tenyer�ben l�trej�tt sebet, �s ezzel siker�lt meg�ll�tania a v�rz�st. Miut�n ezzel v�gzett, elkezdett k�rbetekinteni, �s megzavarodva tapasztalta, hogy m�g mindig az erdõben van. H�trafordult, ahol a ’kaput’ v�lte helyezkedni, de sehol nem l�tta a k�t egym�s fel� hajl� f�t. „Lehet, hogy m�gsem siker�lt?” gondolta agg�dva, mert erre az eshetõs�gre senki nem k�sz�tette fel. F�radtan nekidõlt az egyik fat�rzsnek �s tanakodni kezdett.
„Ez az eg�sz p�rhuzamos dimenzi� nem tûnt valami hitelesnek. �s azaz �tj�r�… Hogy is volt? Valami f�reglyuk vagy ilyesmi.” Az eg�sz visszagondolva valami �cska �prilis tr�f�nak tûnt, amivel a kisgyerek fej�t t�mik tele. De Dumbledore mi�rt hazudott volna? „Nem hazudott” gondolta, „Kell lennie valami megold�snak… Valami jelet kell tal�lnom, ami arra utal, hogy m�gis m�shol vagyok!” hat�rozta el mag�t, �s f�rk�szni kezdte a csendes erdõt. Idõvel r�j�tt, hogy az erdõ m�gsem olyan csendes… Csataszerû zajok szûrõdtek valahonnan a n�v�nyzet hat�ra felõl. Ekkor a f�radtan fej�re csapott. „Hogyhogy nem vettem �szre, hisz szembesz�kõ a jel…” szidta mag�t „… m�r �jszaka van”. �s val�ban, mikor bel�pett az erdõbe, akkor a verõf�nyes d�lut�ni napsugarak m�g legt�bb helyen �tt�rtek a f�k koron�i k�z�tt, azonban most t�k�letes s�t�ts�g uralta a t�jat, csak n�h�ny �gat bor�tott be ez�st�t csillog�s�val a hold.
Hamarosan arra is r�j�tt, honnan �s mi okozza a csatazajokat. Rohanni kezdett a mezõ fel�, noha el�gg� lassan tudott csak a folytonosan �tj�ba ker�lõ f�kt�l haladni. Az erdõ sz�l�n azt�n meg�llt �s kifulladva, cs�ppet r�m�lten n�zte p�r m�terrel elõtte t�rt�nõ esem�nyeket.
T�bb mint sz�z hal�lfal� �s tal�n m�g n�luk is t�bb Fõnix Rendje b�li var�zsl� p�rbajozott a mezõn sz�tsz�r�dva. N�hol m�r fek�dtek elk�b�tott, megbilincselt emberek, �s voltak �lettelen, teljesen mozdulatlan emberek. Harry megpr�b�lt nem a harcol�k k�z�tt feltûnõ bar�taira figyelni, de ez szinte elker�lhetetlen volt. Lupin, Tonks, Mordon, a Weasley ikrek, Neville (akinek senki sz�m�ra nem l�that� rejtett tehets�ge volt, mit k�t �ve felfedezett), Arthur Weasley, Charlie, Bill, Ron, �s m�g sorolhatn�. �lljunk meg egy pillanatra! Nem tudott hinni a szem�nek. Ron ott volt, egyben, eg�szs�gesen. „Ez lehetetlen” gondolta elõsz�r, de az elm�lt �vek alatt el�g sok minden bebizony�totta, hogy nem l�tezik lehetetlen. Õ, aki eddig t�bb mindent meg�lt, mint egy n�la k�tszer idõsebb �tlagos var�zsl�, most m�gis elk�pedve, a d�bbenettõl megmerevedve �llt. Nem tudott megmozdulni. A fej�bõl ki�r�lt minden, az akci�val kapcsolatos gondolat. Kezdeti csod�lkoz�s�nak hely�t �tvette az izgatotts�g: ezek szerint a fi� m�gsem halt meg, mint ahogy azt m�r rosszabb pillanatokban felt�telezt�k. Legsz�vesebben odarohant volna bar�tj�hoz, hogy k�rdõre vonja, de m�g fel sem emelte talp�t, mikor egy k�z ragadta meg �s beljebb h�zta az erdõbe. Ekkor �jabb sokkhat�s �rte, ugyanis szembetal�lta mag�t saj�t mag�val.
A m�sik dimenzi� b�li �nje kev�sb� tûnt olyan zavarodottnak, mint amilyennek õ �rezte mag�t, de m�g �gy is fesz�lten tekintgetett fel�.
- Sietn�nk kell – kezdte a m�sik Harry, �s jelentõs�gteljesen az �r�j�ra pillantott. Amely term�szetesen t�k�letes m�sa volt a saj�tj�nak. V�gt�re is ugyanaz az �ra volt. Mi? Harry nagyon kezdett belezavarodni. Annyira elbambult, hogy mire mag�hoz t�rt, addigra �nj�nek m�sik p�rja m�r szervezkedett valamit �s k�zelebb r�ngatta õt a keresett csukly�s alanyhoz, �s k�zben suttogva magyar�zott:
- A t�bbiek hamarosan leb�n�tj�k a t�bbi hal�lfal�t, �gy nek�nk lesz lehetõs�g�nk legyõzni Voldemortot. De azonnal r� kell k�lden�nk az �tkot, mielõtt v�dekezhetne. Ugye tudod a var�zsig�t?
- Persze. Discrepo irritus extremus – dar�lta, mint a rendesen magol� di�k.
- Remek. H�romra mondjuk – mondta a m�sik, �s ebben a pillanatban k�k f�nyt l�tt�k t�kr�zõdni az erdõsz�li f�k levelein, majd k�zvetlen ut�na s�rga f�ny t�lt�tte be az �jszak�t, mintha hatalmas t�zet gy�jtottak volna. A k�t Harry nem n�zte meg a f�ny forr�s�t, hanem felr�ntott�k a p�lc�ikat, �s az elõtt�k �ll� csukly�sra szegezt�k. Mire az alak oldalra fordult, õk m�r kimondt�k az �tkot, �s mielõtt a Nagy�r v�dekezni tudott volna, bel�csap�dott. R�misztõ sikoly�t�l az �sszes jelenl�võ g�rcs�sen f�l�re tette kez�t, de m�g �gy is mindannyian hallhatt�k a f�ld�nt�li hangot, amelytõl egyenk�nt szakadt be minden dobh�rtya �s �llt le sz�vver�s. A s�t�t m�gus hal�ltus�j�nak robban�sszerû f�nykit�r�ssel lett v�ge, amelynek k�sz�nhetõen m�g meg is vakulhattak a k�zelben �ll�k. Ezut�n teljes csend lett, mindenki mozdulatlanul �llt, de m�g mindannyian hallott�k a r�misztõ sikolyt valahonnan, �s biztosak voltak benne, hogy eg�sz �let�kben k�s�rteni fogja õket. Harry viszonylag hamar nyerte vissza tudat�t, �s �r�mteli, diadalittas �rz�s t�lt�tte azonban. Hirtelen fej�be m�szott egy m�sik gondolat: Ron. Oda kell mennie a fi�hoz, k�rdõre vonnia, meg�lelnie, hiszen m�r olyan r�g nem l�tt�k egym�st. Mikor elindult m�sik �nj�nek karja megragadta, �s szembetal�lta mag�t saj�t szemreh�ny� tekintet�vel:
- Menned kell, m�g nincs v�ge.
Harry az�rt m�g tekintet�vel megkereste Ront, aki zavartan n�zett fel�j�k, majd egy rekedtes, nem �ppen meggyõzõ „Minden j�t”-tal b�cs�zott m�sik fel�tõl, vagy ak�rmilye is volt az neki, �s futni kezdett az erdõ k�zepe fel�. Hamar megtal�lta az �tj�r�t, �s �gy futott �t rajta, hogy tudta: hossz� lesz m�g az �jszaka…

�rj kritik�t