Hermione Granger a Nagyterem k�zep�n �llt est�lyi ruh�ban. A kar�csonyi b�l m�r vagy egy �r�ja v�get �rt, �s mindenki visszavonult a h�l�k�rlet�be, de neki nem j�tt �lom a szem�re. Mikor hirtelen egy k�z fon�dott a derek�ra, halkan fels�hajtott, majd lassan megfordult. Egy smaragdz�ld tekintet f�r�dott a szemeibe.

Meg akart sz�lalni, de a fi� az egyik ujj�t az ajkaira helyezte, a m�sik kez�vel pedig el�vette a var�zsp�lc�j�t. Intett egyet, mire zene hangzott fel a teremben. Mag�hoz h�zta a l�nyt, �s t�ncolni kezdtek.

Hermione �gy �rezte, mintha a f�ld felett lebegn�nek. Beleolvadt a fi� karjaiba, �s �gy siklottak a parketten, mint k�t �ssze�lelkez� hatty� a t� felsz�n�n. Azt k�v�nta b�rcsak �r�kk� tartana ez a t�nc. �rezte, hogy a fi� keze lassan simogatja a derek�t, �rezte a l�legzet�t az arc�n, �rezte a saj�t teste forr�s�g�t. Nem b�rta tov�bb, elt�volodott p�rj�t�l, �s feln�zett r�. Ugyanazt a v�gyat l�tta csillogni a fi� szem�ben, mint amit � �rzett abban a pillanatban.

Kedvese lassan lehajolt hozz�, �s megcs�kolta. Hermione belet�rt a fekete hajtincsekbe, �s m�g szorosabban h�zta mag�hoz a fi�t. �r�lt k�nt �s gy�ny�rt �rzett, ahogy a nyelveik egym�ssal kerget�zve j�tszadoztak.

A fi� a karjaiba kapta, �s az egyik feld�sz�tett asztalhoz vitte. Fel�ltette r�, majd h�trad�nt�tte a kis testet, hogy a sz�j�val bebarangolhassa minden apr� porcik�j�t. Hermione s�hajtozva �s remegve adta meg mag�t az ostromnak. Mikor m�r �gy �rezte, belehal a gy�tr� k�nyeztet�sbe, mag�ra h�zta kedves�t, �s a l�bait annak a derek�ra fonta. Nem eml�kezett r�, hogy mikor ker�lt le r�luk az �sszes ruha, de ez most nem is �rdekelte. Megemelte a cs�p�j�t, �s halk sikoly hagyta el a sz�j�t, mikor meg�rezte mag�ban a fi�t.

Hermione Granger hirtelen fel�lt az �gy�ban. A teste �szott a verejt�kben, a sz�ve pedig olyan gyorsan dobogott, hogy �gy �rezte, azonnal kiugrik a hely�b�l. Az �lomt�l m�g mindig k�v�lygott a feje, �gy kellett p�r perc, mire r�j�tt, hol is van. Az Od�…

- J�l vagy? – k�rdezte egy �lmosan ny�sz�rg� hang a mellette l�v� �gyb�l. Hermione riadtan oldalra pillantott.

- Igen, csak… rosszat �lmodtam – hazudta Ginnynek. Visszafek�dt, �s h�tat ford�tott a bar�tn�j�nek. Tudta, hogy a s�t�tben nem l�tja a l�ny, m�gis �gy �rezte, nem tudna most fel� fordulni. Hiszen p�r pillanattal ezel�tt m�g Ginny p�rj�val szerelmeskedett �lm�ban. Ginny p�rj�val… Harryvel… A legjobb bar�tj�val… Ron bar�tj�val… A gondolatok �r�lt sebess�ggel p�r�gtek v�gig Hermione fej�ben, �s a v�g�re ott lyukadt ki, hogy gy�l�lte mag�t az�rt, amit a val�s�gban meg sem tett.

Hermione karik�s szemekkel vonult le a konyh�ba. A ny�r elej�n m�g boldog volt, ami�rt Harryvel, Ronnal �s Ginnyvel t�ltheti a sz�netet, de most semmi kedve nem volt tal�lkozni egyikk�j�kkel sem. Szerencs�re m�g senki nem volt lent. Bar�tai m�g lust�lkodtak, Mrs. �s Mr. Weasley pedig Fleurral �s Billel m�r kor�n elmentek v�s�rolni. Szinte �lland�an az esk�v� el�k�sz�leteivel voltak elfoglalva.

Hermione mugli m�dra, var�zslat n�lk�l kezdte el elk�sz�teni a reggelij�t. Leszelt n�h�ny szelet kenyeret, majd elkezdte megvajazni �ket. A konyh�ban val� matat�s otthon mindig megnyugtatta, de most valahogy nem haszn�lt.

An�lk�l, hogy tudat�ban lenne, mit csin�l, behunyta a szemeit, �s �jra maga el�tt l�tta az �lma legapr�bb r�szleteit is. �rezte az �rint�seket �s a cs�kokat. Mikor r�j�tt, mit is tesz, undorodva mag�t�l megr�zta a fej�t, mintha csak ki akarn� mag�b�l r�zni a tiltott gondolatokat.

„Minden Piton miatt van… Ha nem �li meg Dumbledore professzort, akkor Harry nem szak�t Ginnyvel, �s nem nekem kellett volna vigaszt ny�jtanom Harrynek. Igen, tal�n csak sajn�lom �t, ami�rt annyi neki kedves embert elvesztett m�r. A sajn�latomat pedig �tvet�tem m�s �rz�sekre. Sz�ntiszta pszichol�gia.” – gondolta v�gig mag�ban logikus elemz� m�dj�ra Hermione, de mikor meghallotta a h�ta m�g�l az ismer�s hangot, tudta, hogy a logika mit sem �r az �rz�sekkel szembe�ll�tva.

- J� reggelt! – k�sz�nt vissza Hermione an�lk�l, hogy megfordult volna.

- Huh, nem lesz ez egy kicsit t�l sok? – nevetett fel Harry, mikor az asztalhoz l�pett.

- Mi? – Hermione zavartan len�zett a kez�ben l�v� keny�rre, amin m�r j� p�r centis vajtorony �llt.

- Min gondolkodt�l el ennyire? – �lt le az egyik sz�kre Harry, �s k�rd�n n�zett a l�nyra.

- Semmin – r�zta meg a fej�t a l�ny, �s csak rem�lni tudta, hogy nem pirult el l�that�an.

- Ron j�rt az eszedben? – tippelte Harry. – Mi van most k�ztetek?

- Nem tudom – r�zta meg a fej�t Hermione. – �n… Azt hiszem, elegem van abb�l, hogy olyan gyerekes.

- Azt hittem, hogy… - kezdte Harry, �s Hermione hirtelen furcsa f�nyt l�tott csillogni a szem�ben, de azt�n meggy�zte mag�t, hogy csak k�pzel�d�tt.

-… hogy szeretem? – gondolkodott el a l�ny. – �n is azt hittem… De tudod, a m�lt �v ut�n… �n m�r nem is tudom… Azt hiszem, nem ilyen t�rsra v�gyom. M�rmint, im�dom Ront, de valahogy m�gsem tudn�m elk�pzelni, mint mondjuk a f�rjemet…

- Akkor milyennek k�pzeled a leend� f�rjedet? – tudakolta �rdekl�dve Harry.

- Fogadjon el olyannak, amilyen vagyok. Akkor is, ha n�ha tud�l�kos �s ideges�t� vagyok. Mindig sz�m�thassak r�, �s ne kelljen �lland�an att�l rettegnem, hogy megs�rt�dik valamin, �s hogy akkor h�napokig hozz�m sem sz�l majd. Azt szeretn�m, ha b�szke lenne r�m, �s nem zavarn�, ha valamiben jobb vagyok, mint �. Biztons�gban akarom �rezni magam mellette… - sorolta Hermione azokat a gondolatokat, amik hirtelen az esz�be jutottak, majd felpattant, �s a konyhaszekr�nyhez l�pett. El�vett egy poharat, �s felemelte a s�t�t�kleves kancs�t. A keze megremegett, mik�zben telet�lt�tte a pohar�t. Furcsa �rz�s fogta el… Mintha a test�t h�tulr�l egy l�zersug�r �gette volna v�gig. Harry figyeli �t, jutott el a tudat�ig, majd hitetlenkedve b�multa a s�t�t�klevet. Lehunyta a szemeit, �s elk�pzelte, ahogy a fi� lassan m�g� s�t�l, majd l�gyan belecs�kol a nyak�ba. Szinte �rezte Harry ajkait a b�r�n…

- ’ reggelt! – z�kkentette ki a t�nd�rmes�b�l egy morg� hang. Ron �pp akkor �rt le a l�pcs�n, �s lehuppant a Harry melletti sz�kre. Felkapta Hermione t�ny�rj�r�l a vajas kenyeret, �s j��z�en beleharapott.

- J� �tv�gyat! – csattant fel Hermione, �s d�h�sen felrohant a szob�j�ba.

- Ennek meg mi baja? – hallotta m�g a h�ta m�g�l Ron k�rd�s�t Hermione.

Harry Potter f�radtan m�szott ki az �gy�b�l, �s kelletlen�l �llt be a zuhany al�. Fel�lt�z�tt, majd elindult lefel� a konyh�ba. Csak az�rt nem maradt eg�sz nap a szob�j�ban, mert tudta, hogy akkor �tpercenk�nt j�nne be hozz� valaki, hogy megk�rdezze t�le, j�l �rzi-e mag�t.

Mikor megl�tta Hermion�t az asztaln�l elm�l�zva, elmosolyodott. A l�ny volt az egyetlen, akit k�pes volt mostan�ban elviselni a k�zel�ben. Hermione mindig tudta, hogy mit mondjon, vagy �ppen ne mondjon Harrynek az�rt, hogy a fi�t megvigasztalja.

J� p�r percig csendben figyelte a l�nyt, �s azon kapta mag�t, hogy legsz�vesebben odal�pne hozz�, �s �t�leln�. Mostan�ban egyre t�bbsz�r t�madt ilyen k�nyszere, de mint mindig, most is legy�zte mag�t. F�lt, hogy r�ijesztene Hermion�ra, ha a l�ny megtudn�, milyen gondolatok is j�rnak a fej�ben. Persze az sem volt mell�kes, hogy mit sz�lna hozz� Ron �s Ginny, ha itt tal�ln�k �ket a konyh�jukban, amint az asztalon… Pont �gy, mint az egyik �lm�ban… Harry megr�zta mag�t, �s m�g miel�tt elvesz�thette volna a fej�t, megsz�lalt.

- J� reggelt! – kezdte, �s az asztalhoz l�pett. Mikor len�zett a Hermione kez�ben l�v� keny�rszeletre sz�les vigyor ter�lt el az arc�n. - Huh, nem lesz ez egy kicsit t�l sok? – nevetett fel hangosan.

- Mi? – n�zett Hermione el�sz�r �rtetlen�l, majd mikor r�j�tt a vigyor ok�ra, gyorsan lekaparta a felesleges vajhegyet a kenyer�r�l.

- Min gondolkodt�l el ennyire? – k�rdezte Harry, �s le�lt a l�ny el�tti sz�kre.

- Semmin – v�laszolta Hermione, �s az arc�t halv�ny p�r futotta el.

„- Biztosan Ronr�l �lmodozott…” – szorult �ssze Harry gyomra.

- Ron j�rt az eszedben? – pr�b�lkozott Harry. – Mi van most k�ztetek? – k�rdezett r� f�lve az �t legink�bb �rdekl� t�m�ra.

- Nem tudom – r�zta meg a fej�t Hermione. – �n… Azt hiszem, elegem van abb�l, hogy olyan gyerekes.

- Azt hittem, hogy… - kezdte Harry, �s a sz�ve gyorsabb temp�t vett fel, majd hirtelen elsz�gyellte mag�t. Hiszen Ron a bar�tja, � pedig ellene szurkol.

-… hogy szeretem? – gondolkodott el a l�ny. – �n is azt hittem… De tudod, a m�lt �v ut�n…, �n m�r nem is tudom… Azt hiszem, nem ilyen t�rsra v�gyom. M�rmint, im�dom Ront, de valahogy m�gsem tudn�m elk�pzelni, mint mondjuk a f�rjemet…

- Akkor milyennek k�pzeled a leend� f�rjedet? – tudakolta Harry �sszesz�k�l� torokkal.

- Fogadjon el olyannak, amilyen vagyok. Akkor is, ha n�ha tud�l�kos �s ideges�t� vagyok – kezdte Hermione.

„- �n elfogadlak! Igen, �gy ahogy vagy!” – gondolta mag�ban Harry, �s megpr�b�lta visszafogni mag�t, hogy ne mondja ki hangosan is.

- Mindig sz�m�thassak r�, �s ne kelljen �lland�an att�l rettegnem, hogy megs�rt�dik valamin, �s hogy akkor h�napokig hozz�m sem sz�l majd – folytatta a l�ny a felsorol�st.

„- �n egy percig sem b�rn�m ki, ha nem sz�lhatn�k hozz�d, vagy ha nem hallhatn�m a hangodat! Nem tudn�k r�d haragudni!” – fejtette ki gondolatban Harry az �rz�seit.

- Azt szeretn�m, ha b�szke lenne r�m, �s nem zavarn�, ha valamiben jobb vagyok, mint �.

„- �n vagyok r�d a legb�szk�bb ezen a vil�gon.” – mosolyodott el mag�ban a fi�.

- Biztons�gban akarom �rezni magam mellette… - fejezte be v�g�l a felsorol�st Hermione.

„- Az �letemet is odaadn�m �rted!” – felelte gondolatban Harry.

Figyelte, ahogy a l�ny felpattan a hely�r�l, �s a szekr�nyhez l�p, hogy innival�t t�lts�n mag�nak. V�gign�zett rajta, megfigyelve minden egyes porcik�j�t. Annyit v�ltozott az �vek alatt, mi�ta ismeri. Gy�ny�r� lett. N�ies, karcs�. �s az a sz�pen �velt nyak… Harry elk�pzelte, ahogy a l�ny m�g� s�t�l, �s a sz�j�val meg�rinti a h�feh�r nyakat. Beleremegett a gondolatba is.

- ’ reggelt! – Harry a morg� hangra felkapta a fej�t. Ron lev�g�dott az egyik sz�kre, �s neki�llt felfalni Hermione reggelij�t.

- J� �tv�gyat! – hallotta meg Harry Hermione d�h�s hangj�t, majd n�zte, ahogy felv�gtat a l�pcs�k�n, mint egy f�ria. M�g �gy m�rgesen is gy�ny�r� volt…

- Ennek meg mi baja? – n�zett r� Ron bamba k�ppel, mire Harry megr�zta a fej�t.

�rj kritik�t