Mikor Harry bel�pett a szob�ba, hirtelen mindenki elhallgatott. A fi� rettegve n�zett v�gig a Rend tagjain. Azt kutatta, hogy hi�nyzik-e valaki a gy�l�sr�l… Azt, hogy nem esett-e valamelyik bar�tj�nak baja… Tudta, hogy ha �gy n�znek r�, valami baj t�rt�nt, amit nem tudj�k, hogy mondjanak el neki. Kiss� megk�nnyebb�lt, mikor a l�tsz�m teljesnek bizonyult.

- Harry dr�g�m, gyere, �lj le! – mutatott az egyik sz�kre Mrs. Weasley.

- Mi t�rt�nt? – Harry nem mozdult az ajt�b�l. Min�l hamarabb t�l akart esni a rossz h�reken.

- Tegnap este volt egy hal�lfal� t�mad�s… - kezdte Remus egy�tt �rz� arccal.

- Ki halt meg? – t�rt r�gt�n a l�nyegre Harry, �s �sszeszorul� torokkal v�rta a v�laszt.

- A nagyn�n�d – v�laszolta Remus. Harry elfeh�redett. B�r sosem volt oda a rokonai�rt, m�gis megr�zta �t a h�r. Lehet, hogy nem szerett�k �t, de �rtatlank�nt keveredtek bele egy h�bor�ba Harry hib�j�b�l.

- A b�csik�m �s Dudley? – k�rdezte.

- Kaptak egy-k�t �tkot, �s most a Mung�ban l�badoznak. Rendbe j�nnek – felelte Mr. Weasley. – Holnap reggel megl�togathatod �ket, ha szeretn�d…

- Igen – b�lintott Harry. – Van m�g valami? – tudakolta. Min�l hamarabb ki akart szabadulni a szob�b�l.

- Nem, menj csak! – k�nny�tette meg Harry helyzet�t Mr. Weasley.

A fi� �gy rohant ki a h�zb�l, mint akit �ld�znek. Elege volt a harcokb�l, elege volt a hal�lb�l, elege volt Voldemortb�l �s a csatl�saib�l. �gy �rezte, hogy az � lelk�n sz�rad minden egyes �let, amit a hal�lfal�k kioltanak. � a hib�s, mert nem tudja meg�ll�tani �ket. Mindenki csak azt hajtogatja, hogy � a Kiv�lasztott, de m�gsem tudja, mit is k�ne tennie. M�r nem volt mellette Dumbledore t�maszk�nt. Csak mag�ra volt utalva. Egyed�l volt.

Olyan m�rhetetlen sok szomor�s�g �s d�h halmoz�dott fel benne, hogy �gy �rezte, menten megfullad. Az egyik f�hoz l�pett, �s teljes er�b�l �tni kezdte �k�llel. Nem �rezte a f�jdalmat, nem vette �szre, hogy a keze felrepedt, �s elkezdett bel�le csordog�lni a v�r, �s azt sem hallotta, hogy valaki halkan kiosont ut�na.

Egy k�z meg�rintette a h�t�t, mire hirtelen megfordult. L�tta, hogy Hermione egy kiss� ijedten h�tr�bbl�p, �s ekkor j�tt r�, hogy val�sz�n�leg egy f�jtat�, �letvesz�lyes bik�ra hasonl�that jelen pillanatban. A von�sai lassan ell�gyultak, ahogy a l�nyt n�zte.

- Bocs�ss meg, nem akartalak megijeszteni – suttogta a l�nynak.

- Harry, te v�rzel! – fogta meg a fi� kez�t Hermione.

- Semmis�g – n�zett le Harry meglep�dve az �kl�re. T�relmesen hagyta, hogy Hermione a p�lc�j�val begy�gy�tsa a sebeit, majd kih�zta a kez�t a l�ny tenyer�b�l. Att�l f�lt, hogy ha tov�bbra is �rzi Hermione �rint�s�t, teljesen elveszti a fej�t. – Szeretn�k egyed�l maradni – suttogta maga el�, b�r legsz�vesebben mag�hoz �lelte volna a l�nyt.

- Nem hagylak magadra! – felelte Hermione. – Gyere, jobb lesz, ha bemegy�nk! – ny�lt Harry keze fel�, de a fi� d�h�sen elh�z�dott el�le.

- Mi�rt hiszed azt, hogy jobban tudod, mire van sz�ks�gem, mint �n magam?! – csattant fel. �gy �rezte, hogy menek�lnie kell a l�ny k�zel�b�l, mert nincs joga m�g t�bb ember �let�t t�nkretenni. – Megmondtam, hogy egyed�l akarok maradni! Mit nem lehet ezen �rteni?! – kiab�lta mag�b�l teljesen kikelve.

- Menj a fen�be Harry! – teltek meg a l�ny szemei k�nnyel, �s visszarohant a h�zba.

- A francba! – mordult fel a fi�, �s lerogyott a fa mell� a f�ldre. „- Hogy lehetek ilyen idi�ta! Egy h�lye seggfej vagyok!” – �v�lt�z�tt mag�val gondolatban. „- Nem is �rdemlem meg a bar�taimat! Nem �rdemlek semmi j�t ebben az �letben!”

Hermione az �gy�ra vetette mag�t, �s a fej�t a p�rn�j�ba f�rva zokogott. Tudta, hogy nem k�ne komolyan vennie, amit Harry mondott, hiszen csak ki volt borulva, m�gis minden szava ott visszhangzott az elm�j�ben, �jra �s �jra megforgatva a k�st a sz�v�ben. Hallotta, ahogy halkan kiny�lik az ajt�, de nem mozdult. Egy k�z l�gyan simogatni kezdte a haj�t, bele-beleakadva a kusza tincsekbe.

- Semmi bajom, Ginny, t�nyleg! – szipogta a p�rn�ba, majd feln�zett. – Harry! – ki�ltott fel a meglepet�st�l.

- Ne haragudj! – suttogta a fi� lehajtott fejjel, mire Hermione a nyak�ba vetette mag�t.

- Te ne haragudj! N�ha olyan kotnyeles vagyok. Nem k�ne mindenbe bele�tn�m az orromat… - szor�totta mag�hoz Harryt.

- Te vagy a legjobb bar�tom! �s �n pont ilyen minden l�ben kan�lnak szeretlek – mosolygott bele Hermione nyak�ba a fi�. – Most visszamegyek a szob�mba – pattant fel hirtelen. – Ginny mindj�rt itt lesz, �s…

-… �s nem akarsz tal�lkozni vele – fejezte be Harry gondolat�t Hermione. A fi� b�lintott, majd elhagyta a szob�t.

Hermione csendben fek�dt az �gy�ban, a plafont n�zve. Azon gondolkodott, hogy Harry mennyire m�s, mint Ron. Ha Ronnal veszett volna �ssze, hetekig ker�lgett�k volna s�rt�d�tten egym�st, �s ut�na is Hermione lett volna az, aki a b�k�l�st kezdem�nyezi. Harryvel viszont nem tudnak huzamosabb ideig haragudni a m�sikra, �s a fi� m�r volt annyira �rett, hogy legyen mersze bocs�natot k�rni, �s beismerni, hogy hib�zott.

- Hermione! – z�kkentette ki Ginny hangja a l�nyt az elm�lked�sb�l.

- Igen? – pillantott fel a megsz�l�tott zavartan. �szre sem vette, hogy mikor j�tt be a bar�tn�je a szob�ba.

- Nem akarsz ma Harryvel aludni? – �lt le az �gy sz�l�re Ginny.

- Mi? – �lt fel Hermione, �s �rtetlen�l b�mult a l�nyra.

- El�g rosszul n�zett ki a gy�l�sen. �n nem mehetek �t hozz� �jszak�ra, mert anya meg�lne, Ron pedig h�t…

- �rz�ketlen?

- H�t… igen – h�zta el a sz�j�t Ginny. – Te a bar�tja vagy, �s tal�n j�l esne neki, ha besz�lgetn�tek egy kicsit…

- Nem hiszem, hogy ez j� �tlet… - dadogta Hermione. Tudta, hogy igazi k�nszenved�s lenne sz�m�ra, ha a fi�val egy szob�ban kellene t�ltenie az �jszak�t.

- Mi�rt nem? – k�t�tte az ebet a kar�hoz Ginny.

- Azt mondta, hogy egyed�l akar maradni – pr�b�lta meg kih�zni mag�t Hermione a felel�ss�g al�l.

- Persze, hogy ezt mondta. Kem�nynek akar l�tszani. A fi�k nem akarj�k kimutatni a gyenges�geiket, de biztos vagyok benne, hogy j�l esne neki, ha vele lenn�l.

- De…, az emberek f�lre�rthetik, ha a szob�j�ban alszom – keresett �jabb indokot Hermione.

- M�rmint hogy azt hinn�k, hogy te �s �?! – nevetett fel j��z�en Ginny. – El�bb gyanakodn�nak arra, hogy Piton �s Hagrid, mint hogy te �s Harry! – kacagott tov�bbra is beletiporva Hermione am�gy is kicsi �nbizalm�ba. – M�rmint, nem �gy �rtem… - vette v�g�l �szre a l�ny elszontyolodott arc�t. – Te sz�p l�ny vagy, de mindenki tudja, hogy Harry olyan neked, mintha a b�ty�d lenne.

- Igen… a b�ty�m… - suttogta maga el� Hermione.

- Sz�val, akkor megteszed? Az �n kedvem�rt! – h�zelgett Ginny.

- Rendben. �tmegyek hozz� ma �jszak�ra – adta fel a hi�baval� harcot Hermione, majd fogta a p�rn�j�t �s a takar�j�t, �s elindult, hogy v�gig�lje �lete legk�nz�bb �r�it.

Harry az �gya el�tt gubbasztott a padl�n, mikor kopog�s hallatszott az ajtaj�n.

- Tess�k! – ki�ltott ki kelletlen�l.

- Csak �n vagyok. Bej�hetek? – dugta be a fej�t Hermione egy kis r�sen. Mikor a fi� b�lintott, bel�pett a szob�ba.

- H�t te? Ginny kidobott? – n�zett meglepetten a l�ny kez�ben l�v� �gynem�re Harry.

- Majdnem – s�t�lt Harry �gy�hoz a l�ny, mik�zben a takar�ja egyik lel�g� sark�t h�zta maga ut�n a f�ld�n. – Megk�rt, hogy aludjak ma veled… - dobta le a cuccait az �gyv�gbe.

- Tess�k? – nyelt Harry egy nagyot.

- F�lt t�ged. Megk�rt, hogy vigasztaljalak meg – vonta meg a v�ll�t Hermione, �s lehuppant Harry mell� a f�ldre.

- Erre nincs semmi sz�ks�g – kezdte el a padl�t kapirg�lni zavar�ban a fi�.

- Tudom, de pr�b�lj meg egy Weasley n�nek ellent mondani! – mosolyodott el a l�ny.

- H�t igen – Harry mosolya keser� volt. Valahogy rossz �rz�s volt, hogy Hermione nem az�rt �l most mellette, mert vele szeretne lenni, hanem mert k�ldt�k. – Ha m�r �gy alakult, neked adom az �gyat – t�p�szkodott fel, �s elkezdte a saj�t �gynem�j�t a f�ldre pakolni.

- Mi? Nem, dehogyis! –pr�b�lta meg kir�ngatni Hermione a takar�t Harry kezei k�z�l. – Nem fogoooooo… - kezdte, de r�l�pett a huzatra, �s �gy d�lt el el�re, mint egy darab fa. Egyenesen r� Harryre.

A fi� mozdulatlanul fek�dt Hermione alatt. Egyszer�en nem tudott megsz�lalni. A l�ny teljes test�vel hozz�pr�sel�d�tt, az arca pedig alig p�r centire volt t�le. Olyan volt az eg�sz, mintha hirtelen megfagyott volna a vil�g k�r�l�tt�k. Harry nem gondolt m�sra, nem l�tott m�st, nem �rzett m�st, csak �s kiz�r�lag Hermion�t. Azt�n egyszer csak v�get �rt a boldog pillanat, mert odakint felhallatszott valamelyik iker nevet�se. Hermione �gy pattant fel, mint akit megcs�pett egy dar�zs. Elpirult �s r�m�lten dadogni kezdett.

- Bo… bocs�nat, v�letlen volt!

- Semmi baj – k�sz�l�dott fel a padl�r�l Harry is, �s �gy tett, mint aki teljesen elmer�lt a f�ld�n val� meg�gyaz�sban. Remegett a gyomra, �s pr�b�lta �sszeszedni a gondolatait. – �lmos vagyok. Szerintem aludjunk – vetette oda Hermion�nak, r� sem n�zve a l�nyra, �s bef�rta mag�t a takar�ja al�.

- J� �jt, Harry! – fek�dt be az �gyba Hermione.

- J� �jt! – suttogta a fi�, �s a p�lc�j�val eloltotta a l�mp�st.

Hermione �lmatlanul forgol�dott az �gyban. M�g mindig melege volt, ahogy visszagondolt a kis baleset�re.

„- M�g szerencse, hogy Harry nem tudja, mire is gondoltam akkor. Els�llyedn�k a sz�gyent�l!” – gondolta mag�ban, �s szorosan mag�hoz �lelte a p�rn�j�t.

M�r �ppen kezdett volna elb�biskolni, mikor Harry felny�g�tt �lm�ban. Hermione �vatosan a fi� fel� n�zett, de a s�t�tben csak a k�rvonalait tudta kivenni. Hallgat�zott egy ideig, de minden cs�ndes volt. Visszahajtotta a fej�t az �gyra, de egy �jabb elkeseredett ny�g�s megint csak megzavarta. Felk�ny�k�lt, �s l�tta, hogy a fi� teste meg-megr�ndul, mik�zben ny�sz�r�g.

- Ne, hagyj�tok! �t ne! – hallotta Hermione a fi� elkeseredett hangj�t. �sszeszorult a sz�ve egy pillanatra. Gondolkod�s n�lk�l kim�szott az �gyb�l, �s a fi� mell� t�rdelt a padl�ra.

- Harry! Harry, �bredj fel! – suttogta, �s k�zben megpr�b�lta megsim�tani a fi� fej�t, de miel�tt el�rhette volna, egy k�z fon�dott a csukl�j�ra. – Eressz el Harry! �n vagyok az! – k�rte kiss� r�m�lten, mikor a fi� a hirtelen �bred�st�l hom�lyos tudattal f�l� hengeredett, �s leszor�totta a f�ldre. – Harry, k�rlek! Ez f�j! – szisszent fel a csukl�j�ba nyilall� sz�r� �rz�st�l.

- Hermione? – k�rdezte meglep�dve Harry, �s enyh�tett a szor�t�son. – Mi t�rt�nt?

- Rosszat �lmodt�l. Eressz el, k�rlek! – suttogta a l�ny, �s megmozdult a fi� alatt.

Harry legurult r�la, �s a t�rdeit �t�lelve kuporodott a f�ldre. Hermione is fel�lt, �s meg�rintette a fi� karj�t. �rezte, hogy Harry minden �z�ben remeg. Olyan elhagyatottnak �s elveszettnek t�nt, mint egy kisfi�, akit a sz�lei egyed�l hagytak a s�t�tben. K�zelebb cs�szott hozz�, �s szorosan mag�hoz �lelte.

- Nincs semmi baj. Csak egy rossz �lom volt. M�r elm�lt. Itt vagyok veled – a l�ny ringatva �s simogatva pr�b�lta megnyugtatni Harryt, mik�zben halkan suttogott hozz�.

Hirtelen megdermedt, mikor a fi� lehelet�t meg�rezte az arc�n. Att�l pedig, hogy v�g�l Harry ajkai is v�gigsiklottak a b�r�n, egyenesen megr�m�lt. A fi� apr�, finom puszikkal jutalmazta Hermione vigasztal�s�t. A l�ny nem mert megmozdulni; nem akarta, hogy abbamaradjon a k�nyeztet�s, �s abban sem volt biztos, hogy a fi� mi�rt teszi azt, amit tesz. Lehet, hogy ezt csak egy bar�ti gesztusnak sz�nja.

„- Hiszen csak �rtatlan puszik…” – futott �t a l�ny agy�n, de ebben a pillanatban m�r a fi� sz�ja az � ajkai ut�n kutakodtak. Mikor r�tal�ltak a keresett c�lra, Harry m�ly szusszan�ssal kezdte el cs�kolni olyan elkeseredett szenved�llyel, hogy Hermione beleremegett. Azt�n egy kis hang, amit lelkiismeretnek neveznek, megsz�lalt benne.

„- Merlinre, mit csin�lok?” – k�rdezte mag�t�l. „- Nem haszn�lhatom ki, hogy �ssze van zavarodva…”

- Ne Harry! – tolta el mag�t�l a fi�t. Ez volt �lete legnehezebb d�nt�se.

- Saj…, sajn�lom – dadogta Harry zavartan. – �n most… azt hiszem, hogy… - kezdte, majd a mondatot befejezetlen�l hagyva felpattant, �s a f�rd�szob�ba v�gtatott.

- �, istenem! – d�lt h�tra a padl�n elkeseredve Hermione. Az arc�t a kezeibe temette, �s forr� k�nnycseppek csordultak ki a szemeib�l. – Mi�rt kell �gy �reznem?

Harry a f�rd�szob�ban �llt, a kezeivel a mosd�kagyl�ra t�maszkodott, �s a t�k�rben saj�t mag�t b�multa. A szem�vege n�lk�l egy hom�lyos arc n�zett vissza r�, de jelen pillanatban nem b�nta, hogy nem kell szemben�znie �nmag�val.

„- Mit tettem? Mi a fen�t csin�ltam?” – zakatolt az agy�ban a k�rd�s. „- Hogy fogok ezek ut�n Hermione szem�be n�zni? Hiszen nyilv�nval�, hogy megr�m�lt, �s hogy nem azt �rzi, amit �n. Visszautas�tott. Mit is v�rtam? Hiszen, a bar�tj�nak tekint, szinte a testv�re vagyok.” – szorult �ssze a gondolatra Harry gyomra.

Ler�ngatta mag�r�l a pizsam�j�t, �s megnyitotta a zuhanyt. Be�llt a j�ghideg v�z al�. A cseppek milli�nyi t�zes t�k�nt hatoltak be a b�r�be, de csak �llt, �s t�rte a f�jdalmat. M�r reszketett a hidegt�l, �s a sz�ja is ellilult, mikor elz�rta a csapot.

F�lve nyitotta ki a szob�j�ba ny�l� f�rd�ajt�t, �s megk�nnyebb�lten fels�hajtott, mikor l�tta, hogy Hermione a fal fel� fordulva alszik. � is visszafek�dt a padl�ra, �s lassank�nt elnyomta az �lom.

�rj kritik�t