A Szent Mung� folyos�j�n v�gighaladva Harryt olyan nyomaszt� �rz�s fogta el, amilyet m�r r�gen nem �rzett. Fogalma sem volt arr�l, hogy mit is mondhatna nagyb�tyj�nak �s unoka�ccs�nek azok ut�n, hogy k�zvetve az � hib�j�b�l halt meg a nagyn�nje. Biztos volt benne, hogy nem lesz egy k�jutaz�s a r� v�r� l�togat�s, de arra nem gondolt, hogy ennyire ki fogja bor�tani.

Mikor Mr. Weasley-t k�vetve bel�pett a k�rterembe, �s megl�tta Vernon b�csi falfeh�r arc�t �s v�r�s szemeit, hirtelen sajn�lni kezdte a f�rfit. Dudley sem n�zett ki valami j�l. Egy t�lca volt az �gya melletti �jjeliszekr�nyen, amin a t�ny�rok m�g mind tele voltak mindenf�le finoms�ggal.

- Sziasztok! – pr�b�lkozott Harry egy halk k�sz�n�ssel. Az eddig a semmibe mered� Vernon felkapta a fej�t, �s egyenesen r� n�zett.

- Te? Hogy mersz idej�nni, azok ut�n… - a b�csi feje paprikav�r�ss� v�lt, �s a kezei �k�lbe szorultak. Megpr�b�lt felkelni az �gyb�l, de mikor negyedszeri pr�b�lkoz�sra sem siker�lt neki, feladta. – Takarodj innen!

- �n… nagyon sajn�lom, ami t�rt�nt… - dadogta zavartan Harry.

- Sajn�lod? – horkant fel a f�rfi. – Miattad t�rt�nt minden! Te �lted meg Pet�ni�t! Te �lted meg! – kiab�lta mag�b�l teljesen kikelve.

„- Igen, �n voltam. Az �n hib�m. Az �n hib�m.” – �v�lt�tte t�l egy kis hang Vernon b�csit Harry fej�ben.

- Nem Harry hib�ja volt, ezt maga is nagyon j�l tudja - v�gott k�zbe d�h�sen Mr. Weasley.

- De igenis az � hib�ja volt. Ha � is megd�glik a sz�leivel egy�tt, a feles�gem m�g mindig �lne! – csapott az �kl�vel az �jjeliszekr�nyre Dursley.

- Ha Harry nem lenne, a feles�ge, maga �s muglik milli�i m�r �vekkel ezel�tt meghaltak volna! – v�gta az igazs�got a f�rfi arc�ba Arthur, mik�zben az ujjai automatikusan r�kulcsol�dtak a p�lc�j�ra.

- Cssss! Ne kiab�ljanak. Anya m�rges lesz, ha zajonganak… �gy nem hallja a kedvenc talkshow-j�t a t�v�ben – n�zett fel most el�sz�r Dudley.

- Jaj, istenem! – zokogott fel elkeseredetten Vernon b�csi.

- Mi van vele? – fordult d�bbenten Mr. Weasleyhez Harry.

- A Crutio-k egy kicsit megviselt�k, de val�sz�n�leg csak ideiglenes az elmezavar… - r�ncolta a homlok�t Arthur. – A gy�gy�t� szerint sokkal jobb �llapotban van, mint Longbottom-�k. Ez�rt is nem sz�ll�tott�k �t az emeletre…

- Ez is miattad van – n�zett fel k�nnyes szemekkel Dursley. – A feles�gem meghalt, a fiam elm�je megbomlott! Ut�llak t�ged, ami�ta csak a k�sz�b�nkre ker�lt�l! Nem hittem volna, hogy valaha is tudn�lak jobban gy�l�lni, de most mindenn�l jobban gy�l�llek! – lovalta bele mag�t egyre jobban a f�rfi. – �tkozott a nap, amikor az �let�nk r�sze lett�l, �s te is �tkozott vagy Harry Potter! Mindenkire csak bajt �s hal�lt hozol!

Harry megk�v�lten �llt �s hallgatta b�csik�ja �tkoz�d�sait. Olyan �rz�se volt, mintha az eg�sz jelenet csak egy k�d�s r�m�lom r�sze lenne. Hallotta maga mellett Mr. Weasley hangj�t, �rezte, ahogyan megfogja a karj�n�l fogva, �s kivezeti a szob�b�l. Majd az ajt� becsuk�dott m�g�tt�k, elnyomva ezzel Vernon Dursley hangj�t.

Hermione a konyh�ban �lt az asztal mellett, �s a szemeit az ajt�ra szegezve v�rta, hogy Harry�k v�gre meg�rkezzenek. Mrs. Weasley k�r�l�tte s�r�gve k�sz�tette az eb�det. �ppen a hagymaszel�snek �llt neki – term�szetesen, m�gikus �nm�k�d� k�sekkel -, mikor Ron lev�gtatott az emeletr�l, �s lehuppant a Hermione el�tt l�v� sz�kre.

- Att�l, hogy az ajt�t szugger�lod, nem fognak hamarabb meg�rkezni – jegyezte meg.

- Nem mindegy neked, mit csin�lok? – vetette oda a l�ny an�lk�l, hogy r�n�zett volna a v�r�s fi�ra.

- Tudom, hogy agg�dsz Harry�rt, de ez, az�rt m�r egy kicsit t�lz�s, nem gondolod? – csattant fel d�h�sen Ron.

- Nem, nem gondolom!

- Ink�bb… ink�bb gyere fel velem… Sz�ks�gem lenne egy kis seg�ts�gre a b�jitaltan dolgozathoz… - pr�b�lkozott bizonytalanul a legkisebb Weasley fi�.

- Gondoltam, hogy valami ilyesmir�l lehet sz�! – fordult v�gre fel� Hermione, �s a szemei szikr�kat sz�rtak. – Fontosabb neked, hogy valaki megcsin�lja helyetted a h�zidat, mint Harry!

- Ez nem igaz! Te nem �rtesz semmit! – pattant fel Ron a sz�kr�l.

- Persze, hogy nem �rtem, ha �ssze-vissza besz�lsz! – �llt fel a l�ny is cs�p�re tett k�zzel.

- Elegem van bel�led! – csapott az asztalra a fi�.

- Szint�gy! – h�zta el a sz�j�t Hermione.

- Akkor tov�bbi j� Harry-v�r�st – indult el az emeletre Ron, d�vadk�nt felcs�rtetve a l�pcs�n.

- K�sz�n�m, meglesz! – ki�ltott ut�na a l�ny. Visszahuppant a sz�k�re, �s a tekintet�t �jra az ajt�ra szegezte. „- Hogy lehet ilyen idi�ta! Ilyen h�lye! Ilyen… ilyen… - szidta mag�ban a v�r�s fi�t. Oldalra pillantva l�tta, ahogy Mrs. Weasley mosolyogva megr�zza a fej�t.

– Ahogy l�tom, mindj�rt itt lesznek… - mutatott p�r perc ut�n a n� az �r�ra, ami jelezte, hogy a csal�dtagok merre j�rnak �ppen. Az Arthur nevezet� mutat� megindult az Od� felirat fel�. Odakintr�l halk pukkan�s hallatszott, majd Hermione legnagyobb �r�m�re kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta Harry, Mr. Weasley k�s�ret�ben.

- Harry, kedvesem, hogy vagy? – l�pett Molly a fi� el�, �s anyai gyeng�ds�ggel v�gigsim�tott az arc�n.

- J�l vagyok. Semmi bajom – ny�gte ki Harry. – Felmegyek a szob�mba eb�dig.

- Rendben, kis sz�vem. Menj csak, �s pihenj – �lelte meg gyorsan a n� a fi�t.

- Mi t�rt�nt? – sz�lalt meg Hermione, mikor Harry elt�nt a l�pcs�k�n.

- Szeg�ny fi�! – s�hajtott fel Arthur, �s le�lt az egyik sz�kre. – A b�csik�ja sz�rny�s�geket v�gott a fej�hez. Szerintem m�r am�gy is ki van k�sz�lve, nem hi�nyzott m�g az is neki, hogy mag�t v�dolja a nagyn�nje hal�l��rt.

- Az a… - fojtott el Hermione egy nagyon cs�nya sz�t. – A b�csik�ja… Azt mondta neki, hogy az � hib�ja volt? – k�rdezett vissza d�bbenten.

- Igen. Azt mondta, hogy Harrynek is meg kellett… sz�val, hogy jobb lett volna… jobb lett volna, ha meghal a sz�leivel egy�tt – motyogta a f�rfi. – Az az ember egy sz�rnyeteg! Hogy mondhat valaki ilyet egy gyereknek?! Ha nem a k�rh�zban lett�nk volna, �n esk�sz�m, le�tkozom r�la a b�r�t is! – csapott az asztalra d�h�s tehetetlens�g�ben. – Azt is mondta, hogy Harry �tkozott, �s hogy mindenkire csak bajt �s hal�lt hoz…

- Felmegyek Harryhez! – �llt fel Hermione a sz�kr�l elfeh�redve.

- Ez egy j� �tlet! Biztosan j�t tenne neki, ha besz�lhetne egy bar�ttal – paskolta meg a l�ny arc�t Molly.

Hermione kopogott, de nem j�tt v�lasz a szob�b�l. El�sz�r el akart menni, de v�g�l m�giscsak visszafordult, �s halkan lenyomta a kilincset. Bel�pve �sszeszorult a gyomra. Harry az ablakp�rk�nyon �lt, �s �veges tekintettel meredt a t�volba.

- Harry! – sz�lalt meg halkan a l�ny. Mikor a megsz�l�tott nem reag�lt, k�zelebb l�pett, �s a kez�t a fi� v�ll�ra helyezte.

- Egyed�l akarok maradni! – jelentette ki monoton hangon Harry.

- Tegnap ezt m�r elj�tszottuk – mosolyodott el halv�nyan Hermione. – Nem hagylak magadra, �s rem�lem, nem akarsz �jra kiab�lni velem… - n�zett t�tov�n a fi�ra.

- Nem akarok – r�zta meg a fej�t Harry.

- Akkor j� – s�hajtott fel a l�ny. P�r percig csendben �llt, �s azon gondolkodott, mit is mondhatna. Az esti incidens �ta egy sz�t sem v�ltott Harryvel. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy jobb, ha nem eml�ti a t�rt�nteket, �s ink�bb a fi� lelk�nek �pol�s�ra ford�tja minden figyelm�t. – Amit a b�csik�d mondott, az nem igaz, ugye tudod? – sz�lalt meg v�g�l.

- �gy gondolod? – Harry hangja tele volt �ng�nnyal.

- Harry! N�zz r�m! – k�rte Hermione, majd mikor a fi� teljes�tette a k�r�s�t, folytatta. – Nem a te hib�d, ami a n�nik�ddel t�rt�nt. Nem a te hib�d, amit Voldemort �s a hal�lfal�k tesznek. Ha te nem lenn�l, enn�l sokkal rosszabb lenne minden.

- Ugyan m�r! Most sem teszek semmit, hogy jobb legyen. Ha nem lenn�k, mi v�ltozna? – szor�totta �ssze a sz�j�t d�h�sen a fi�.

- Sok minden! Harry, h�t m�g mindig nem �rted? – r�zta meg a fej�t tehetetlen�l a l�ny.

- Mit k�ne �rtenem?

- Hogy sz�ks�g�nk van r�d! Te vagy a rem�ny�nk egy jobb �letre!

- Igen. �n vagyok a „Kiv�lasztott”, aki majd legy�zi a „Gonoszt”! – csattant fel Harry. Leugrott a p�rk�nyr�l, �s fel-al� kezdett j�rk�lni. – De mi van, ha nem siker�l? Mi van, ha nem vagyok k�pes r�, ha mindenki t�ved?

- �n nem erre gondoltam… Harry te vagy a rem�ny�nk, mert bebizony�tottad, hogy a j� legy�zheti a gonoszt. Mert becs�letes vagy, �nfel�ldoz�, �s b�tor. Egy buta j�slat miatt nem kell egyed�l szembesz�llnod Voldemorttal, de er�t adhatsz, hogy egy�ttesen legy�zhess�k. Tudom, hogy most neh�z neked, de…

- Meg�r�l�k itt bez�rva! – sz�lt k�zbe a fi�.

- Tess�k? – n�zett fel a monol�gb�l Hermione.

- Nem itt k�ne lennem! Piton szabadon m�szk�l Malfoy-jal egy�tt, �s a horcruxokat is meg k�ne keresnem! De ehelyett itt �l�k, �s nem csin�lok semmit, mert a Rend szerint m�g gyerek vagyok a harchoz! – kiab�lt Harry, �s k�zelebb l�pett Hermion�hoz. – De �n m�r nem vagyok gyerek! F�rfi vagyok! �rted? – n�zett egyenesen a l�ny szemeibe.

- I… igen – dadogta Hermione, mik�zben elmer�lt a z�ld szemp�rban, ami most harciasan csillogott.

- Akkor… seg�tesz? – l�pett m�g k�zelebb Harry, �s most m�r szinte suttogva besz�lt.

- Miben? – k�rdezte a l�ny, most m�r teljesen �sszezavarodva. �rezte, hogy az arc�t forr�s�g �nti el, �s ezzel egy�tt v�gigfutottak rajta a p�nik hull�mai. Egyszer�en nem volt k�pes ir�ny�tani a gondolatait, ha Harry k�zel�ben volt, �s csak rem�lni tudta, hogy a fi� ezt nem veszi �szre rajta.

- Megsz�kni innen, hogy megkereshessem Pitont �s a horcruxokat.

- Micsoda? – Hermion�ban egy pillanatra megh�lt a v�r. – Harry, ez nagyon vesz�lyes!

- Tudom, de egyszer�en ezt kell tennem! Meg�rted? – a fi� k�ts�gbeesett pillant�s�ra Hermione b�lintott. – M�r kidolgoztam, hogy tudn�k elt�nni innen, an�lk�l, hogy �szrevenn�k.

- Mrs. Weasley sz�vinfarktust fog kapni – aggodalmaskodott a l�ny.

- Tudom... Seg�tesz? – Harry megragadta Hermione kezeit.

- Mit k�ne tennem?

�rj kritik�t